MOSZI Országos Fogtechnikus Ipartestület

Jó, ha tudjuk…

Tisztelt Fogtechnikus Barátaim!

Nagy változások zajlanak a közéletben: személycserék, intézményi összevonások, megszüntetések. Törvények születtek meg rövid idő alatt, amelyek igyekeztek az elmúlt nyolc év ártalmait rendezni. Figyelünk ezekre a változásokra és egyre azt várjuk, hogy a fogtechnika kérdése is valahol felbukkan. Eddig azonban nem került erre sor.

Azt várjuk pedig, hogy legyen ebben is változás. Korlátozzák az OEP hatalmát, vizsgálják felül a támogatási rendszert és egyáltalán legyen a fogtechnika fontossága elismert társadalmi téma.

Az első lépésekben az ősz folyamán a gazdasági kamarák kérdése kerülhet elő.  A kérdés: lesz-e kötelező tagság, vagy csak regisztrációs kötelezettség. Mennyire adja az Állam a kamara kezébe a gazdaság működtetésének egyes szeleteit, mint például a szakképzést.

Mennyiben javulnak ezektől a mi szakmánk lehetőségei? Rengeteg nyitott kérdés, amelynek a kedvező válaszai érdekében az Ipartestületünk mindent megtesz a lehetőségeinek határain belül.

Ami mostanában mindig visszatér a szabad áralkalmazás kérdése a biztosítói munkáknál. A közelmúltban volt olyan ellenőrzés a biztosított panasza alapján, ami az el nem vállalt megrendelést vizsgálta. Csak a támogatási összegért akarta a beteg a fogsorait, amit a laboratórium nem vállalt el.

Az alábbiakban maguk az érintett jogszabályok és tartalmuk.

2006. évi XCVIII. Törvény

a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól

Általános rendelkezések.

2§ 2. bek:

12. gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök rendelésére, illetve forgalmazására jogosult: az orvos, a gyógyszerész, a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök kereskedelmi forgalmában részt vevő - a vonatkozó tevékenységi engedéllyel rendelkező - előállító és kereskedő;

Azt, hogy milyen ez a vonatkozó engedély, azt a 7/2004 sz. miniszteri rendelet határozza meg. Ez a törvénnyel együtt értelmezendő, amit előír a 14/2007 EÜ miniszteri rendelet 1§ 2. bekezdése.

14/2007. (III. 14.) EüM rendelet

a gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási támogatásba történő befogadásáról, támogatással történő rendeléséről, forgalmazásáról, javításáról és kölcsönzéséről

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl e rendelet alkalmazása során a Gtv.-ben, az Ebtv.-ben, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Korm. rendelet), az orvostechnikai eszközökről szóló EüM rendeletben (a továbbiakban: R.), valamint az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről szóló 8/2003. (III. 13.) ESzCsM rendeletben (a továbbiakban: IVD-rendelet) és a gyógyászati segédeszközök forgalmazásának, javításának, kölcsönzésének szakmai követelményeiről szóló 7/2004. (XI. 23.) EüM rendeletben foglalt fogalom-meghatározásokat kell figyel

7/2004. (XI. 23.) EüM rendelet

a gyógyászati segédeszközök forgalmazásának, javításának, kölcsönzésének szakmai követelményeiről

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 83. §-a (3) bekezdése b) pontjában kapott felhatalmazás alapján - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - az alábbiakat rendelem el:

1. § E rendelet hatálya - az e rendelet 1. számú mellékletében felsorolt gyógyászati segédeszközök kivételével - kiterjed minden gyógyászati segédeszközt forgalmazó, javító, kölcsönző, valamint az eszköz kiszolgáltatását is végző, egyedi méretvétel alapján készült gyógyászati segédeszközt gyártó tevékenységet végzőre (a továbbiakban együtt: forgalmazó). Az e rendelet hatálya alá tartozó gyógyászati segédeszközök forgalmazása, javítása és kölcsönzése egészségügyi szolgáltatásnak minősül.

) egyedi méretvétel alapján készült gyógyászati segédeszköz: meghatározott személy gyógykezelése során - a külön jogszabály alapján - arra jogosult személy által a gyógykezelés igényeinek megfelelően rendelt, a beteg kizárólagos, egyedi használatára szolgáló, különleges tervezési jellemzőkkel készült eszköz;

e) forgalmazás: a gyógyászati segédeszköz közvetlenül a fogyasztó, mint végső felhasználó részére történő értékesítése, kiszolgáltatása;

f) házhoz szállítás: a gyógyászati segédeszköznek a megrendelő/fogyasztó által megjelölt címre történő szállítása, ideértve a fekvőbeteg-gyógyintézetben a fekvőbeteg részére történő kiszolgáltatást is;

g) fogyasztó: a gyógyászati segédeszköz végső felhasználója, illetve az azt ebből a célból vásárló, kölcsönző személy;